Tuja betegsége és védekezés ellene

A faiskolából megvásárolt gyönyörű tuják kikerülve védett mikroklímájukból sokszor nem tökéletes talajba kerülnek. Ültetés előtt és utána is figyelembe kell vennünk a tuja igényeit. A tuja megbetegedések hátterében az esetek többségében nem fertőzés áll, hanem élettani ok

      Akit érdekel, hogy hogyan és miként alakul ki a gombás betegség, fertőzés esetleg meg akarja ismerni a kártevőket és a védekezés módszereit, lejjebb görgetve részletesen olvashat róla.

Én most azt a tapasztalatot osztanám meg, hogy hogyan kerülhetjük el a gombás megbetegedéseket. A legjobb védekezés a tuja jó kondícióban tartása. Ültetéskor és azt követően minden évben kétszer (tavasszal és ősszel) tápanyaggal tuningoljuk fel az állományt. Erre a legjobb a Fosfitex Mg tápoldat és talajkondicionáló   Amalgerol.

Ezzel a tápanyagokkal az a célunk, hogy nagy gyökérrendszer nevelésére késztessük a tujákat, a foszfit hatóanyaggal a belső védekező rendszerüket építsük fel. A légköri aszály károsító tünetek és a gombás fertőzéseket is sokkal  jobban elkerülik a  jó  táplált egyedek. Amikor egy kis odafigyeléssel kedvezünk az örökzöldjeinknek, akkor minimális növényvédelemmel hosszú évekig díszíteni fogják a kertjeinket.

Most pedig közösen kielemezzük, hogy mi minden okozhatja a tuja legyengülését:

  1.  sokszor nem kap elegendő vizet a tuja, figyelmen kívül hagyva, hogy nem honos növényt ültettünk( mi kontinentális klímánkon, koránt sem esik annyi csapadék, mint ahonnan a tuja származik)
  2.  esetleg a talajunk köves, száraz, hideg, magas sótartalmú, tápanyagszegény, részleges tápelemhiányú, túlságosan árnyékos vagy pangó vizes
  3. a légköri aszály miatti a sárgulás is szerepet játszhat a tünetek megjelenésében
  4. előfordulhat, hogy rágja a pajor vagy a lótücsök a gyökérzetét, azért mutatkoznak a száradás jelei (vízfelvételi gondot okozva)

 Mégis ha betegségre gyanakszunk, mert biztosak vagyunk abban, hogy a környezeti feltételek megfelelőek, akkor gombás betegséggel vagy kártevőkkel állhatunk szemben.

  • Legelső lépésünk a tuja ápolása körül tavasszal az úgy kezdődjön, hogy vegyük elő a magasnyomású mosónkat vagy a slagot, és alaposan mossuk ki a tuja ágai közül az elhalt levélzetet, ágacskákat. Másnapra a tuja felszárad, és akkor kövesse egy kiadós permetezés.
  • Nem megszokott, hogy a tujákat is permetezni kell. Tavasszal, rezes készítménnyel alaposan mossuk át a növényeket. A réz a gombás betegségek megelőzésére kiváló, míg a kén az atkák gyérítésére.
    A tuják permetezését ismételjük meg minden hónapban.
    Sajnos, ha a kertünk közelében van beteg tuja, az mindig fertőzni fog és nem szabadulhatunk meg a tuják gondozásától. Mindig ügyeljünk arra, hogy reggel vagy estefelé permetezzünk. Persze nem azért mert a réz vagy akár a kén perzselne (tévhit, mert a szuszpenziós nano gyártástechnológia ezt kiküszöbölte), hanem inkább növényélettani okokból.

    Betegségek közül 2 típust lehet megkülönböztetni:

    1. Leggyakoribb gombás fertőzés a tuja didimaszcellás pikkelylevél barnulása. A tünetek elsősorban a legfiatalabb hajtásokon kifakulnak, barnulnak és elszáradnak. 
    A gomba az előző évben megfertőződött hajtásokon telel át a pikkelylevelekben. Kora tavasszal e hajtások pikkelylevelei apró foltokban sárgulnak,barnulnak (nem rendezetten egymás mellett jelentkeznek, hanem össze vissza), súlyosabb esetekben elszáradnak. Májustól a fertőzött, elhalt leveleken apró 0,5-2 mm nagyságú, ovális alakú fekete termőtesteket figyelhetünk meg. Az elhalt hajtások idővel lehullnak, az ágak csupaszon maradnak. Márciustól októberig, egész évben fertőzhet a gomba.


2.Tuja hajtáselhalását, ág pusztulását a kabatinás gombás betegség okozza. A hajtáscsúcs és az egyéves ág sárgul. Az egészséges és a beteg rész élesen elválik. A fertőzés ősszel következik be, de csak februárban–márciusban válik láthatóvá a növényeken. A kórokozó a sebzéseken keresztül jut be a növénybe, rovarkártétellel esetleg mechanikai sebzéseken keresztül (sövényformázás). A kórokozónak magnézium és a mangánhiány is kedvez(főleg tápelem hiányos talajon fordul elő) ezért mindig összetett, komplex és nem egyoldalú műtrágyázást javasolok a tavaszi talaj tápanyagfeltöltésnél.


1.Károsítók között van a Tujafúró aranymoly (Tujaaknázó moly). A hajtáscsúcs sárgul, barnul és lehullik, pikkelylevelekben parányi hernyók aknáznak. A lepkék rajzása után (június, július) lerakják tojásaikat, az augusztusban kikelő lárvák pedig befúrják magukat a levélbe. Ha a csúcshajtásokat megvizsgáljuk áteső fényben, és ha áttetsző, akkor meglehet találnia a lárvát is, ürüléket is .A lepke rossz repülő, ritkán hagyja el azt a növényt, amelyen kifejlődött. A fertőzött részeket azonnal vágjuk le, égessük el.
2.Tuja pajzstetvek kártétele nyomán a hajtások gyengülnek, torzulnak, és végül elhalnak. Nagyon nehéz védekezni ellenük, mert a pajzsuk alá vannak húzódva, és annak védelmében szívogatják a növényt. Tavasszal addig tudunk védekezni ellenük kémiailag, míg az áttelelő lárvák pajzsa ki nem alakul, vagy a nyári rajzás idején.
3.Takácsatka okozott fertőzésekkel csak nyáron, száraz melegben találkozhatunk. A levél fonákon pókhálószerű szövedékben él. A leveleken szívogatásuktól fehéres-sárgás pontok láthatók. Integrált termesztésben is használatos Pyranica 20WP atkaölőt javasolom védekezésre.
A hasznos, ragadozó szervezeteket kíméli, és a méhekre nem veszélyes.

 

 

Webáruház - szezonális termékeink

Bérelj kertészt!